A szerelemről....

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jókedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is. Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet. Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy luxushajóval. A szerelem megkérdezte:

"Gazdagság, el tudnál engem vinni ?" - "Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed."

Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte: - "Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?" - "Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni," - mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"

A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette. - "szomorúság, el tudnál engem vinni?" - "Oh, szerelem," - mondta a szomorúság "én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni." A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is hallotta, hogy a szerelem hívja őt. Hirtelen azt mondta egy hang:

"Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged." - egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak, az öreg elment.

A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást. - "Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?" " Az idő volt az." - mondta a tudás. "Az idő?" kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?" És a tudás erre azt felelte:

"Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a
SZERELEM !