Életünk

Nem régen még ilyen forma tavasz volt a lakásunkban. Még igencsak csípős hidegek voltak kint, a szobában már szívünket melengették a szebbnél szebb, színes és illatos virágok. Azóta persze a kertben is megkezdődött az élet, szebbnél szebb meglepetésvirágok bújnak elő a földből, virágba borultak a fák (főleg a szomszédban, mivel nálunk a radikális metszés tavasszal elvette a kedvüket).

Ezen a képen pedig egy túlvilágra szenderült kutyára hasonlító alvó/napozó Mimi látható. Kezdem megszokni ezeket a fura pózokat - de azért néha ellenőrzöm, hogy vesz-e még levegőt :)

Karácsony óta nem posztoltam és most sem tudok hímzős képet mutatni, pedig azóta eltelt 4 hónap. Lehetséges, hogy túladagoltam a fonalat, de most nem tudok leülni kereszteket készíteni, sem semmi mást. Esténként és ha máskor egyedül vagyok, olvasni szoktam, gyakorlatilag elolvashatatlannak imponáló könyvmennyiséget halmoztam fel a polcaimra és a számítógépemre, ennek ellenére még mindig találok olyan könyvet, amit örömmel hazavinnék a könyvesboltok - antikváriumok polcairól. 

Rákaptam a könyvismertetés/-véleményezés ízére is, szinte minden olvasmányomról készül egy kis összefoglaló a másik blogomon. Irtó gyorsan túlnőtte keresztszemes testvérét, már több, mint 100 bejegyzés található az oldalon.

Lehetséges, hogy a valóságból is túladagoltam magam?

Valahogy nem tudok elszakadni a mesés hercegnőktől, a különleges indiai tájaktól, az időutazástól, a vérfagyasztó krimiktől és minden mástól, amit az utóbbi időben a könyvektől kaptam. 

És hogy a mai világban, amikor a könyvek nagy részét vászonra viszik, számomra miért jobb mégis könyvet olvasni, mint tévét nézni? Az olvasás olyan, mintha aktívan részt vennénk a történetben, elképzeljük a szereplőket, a tájakat, átlengi hangulata a szobánkat/napozóágyunkat legalább 5 méteres körben. 

És mi a legfantasztikusabb az egészben? Az, amit a nem olvasó ember el sem tud képzelni: az első pár percben látod a betűket, a sorokat és észrevétlenül, szépen lassan eltűnnek előled, fel sem fogod, mi történik, de nem a sorokat látod magad előtt, nem az egymás után pakolt betűket olvasod össze szavakká, hanem magas várak, sötét erdők, nagyvárosi forgatag, csendes patakok, egy padon ülő szerelmes pár,... jelenik meg előtted olyan élesen, mintha valóság lenne. Ez soha nem történik meg a tévé előtt, de a moziban sem. Ennek az élménynek olyan éles lenyomata marad az agyunkban, hogy hosszú évek múlva is fel tudjuk idézni egy-egy jó könyv hangulatát, ismét meg tud érinteni az atmoszférája - pedig lehet egyetlen mondatot nem tudnánk elmesélni a történetből. 

Ezt jelenti a jó könyv.