Inspiráció

 

Ha egyszer lesz egy kicsike lányom, készítek egy ilyet a szobájába. Hát nem gyönyörűséges?

Kullancsok!

Annak, akinek kutyája van, érdemes tudni, hogy a kullancs imádja a kutyákat, egy csomó veszélyes betegséget terjeszt közöttük is, ráadásul az életére is törhet. Jó, ha kéznél van egy szemöldökcsipesz, a nyakánál megfogjuk és csavarva eltávolítjuk az betolakodót.
A hétvégi kiránduláson 50-70 közötti kullancs mászkált Mimin, annak ellenére, hogy befújtuk. Szinte mindet le tudtuk szedni róla. Az egész család napokig bogarászta. Kettő kivéltelével...
Tényleg rengeteg kullancs van az erdőkben Magyarországon. Ráadásul nem is a legveszélyeztetettebb terület a Mátra.... és mégis.

Életünk

Nem régen még ilyen forma tavasz volt a lakásunkban. Még igencsak csípős hidegek voltak kint, a szobában már szívünket melengették a szebbnél szebb, színes és illatos virágok. Azóta persze a kertben is megkezdődött az élet, szebbnél szebb meglepetésvirágok bújnak elő a földből, virágba borultak a fák (főleg a szomszédban, mivel nálunk a radikális metszés tavasszal elvette a kedvüket).

Ezen a képen pedig egy túlvilágra szenderült kutyára hasonlító alvó/napozó Mimi látható. Kezdem megszokni ezeket a fura pózokat - de azért néha ellenőrzöm, hogy vesz-e még levegőt :)

Karácsony óta nem posztoltam és most sem tudok hímzős képet mutatni, pedig azóta eltelt 4 hónap. Lehetséges, hogy túladagoltam a fonalat, de most nem tudok leülni kereszteket készíteni, sem semmi mást. Esténként és ha máskor egyedül vagyok, olvasni szoktam, gyakorlatilag elolvashatatlannak imponáló könyvmennyiséget halmoztam fel a polcaimra és a számítógépemre, ennek ellenére még mindig találok olyan könyvet, amit örömmel hazavinnék a könyvesboltok - antikváriumok polcairól. 

Rákaptam a könyvismertetés/-véleményezés ízére is, szinte minden olvasmányomról készül egy kis összefoglaló a másik blogomon. Irtó gyorsan túlnőtte keresztszemes testvérét, már több, mint 100 bejegyzés található az oldalon.

Lehetséges, hogy a valóságból is túladagoltam magam?

Valahogy nem tudok elszakadni a mesés hercegnőktől, a különleges indiai tájaktól, az időutazástól, a vérfagyasztó krimiktől és minden mástól, amit az utóbbi időben a könyvektől kaptam. 

És hogy a mai világban, amikor a könyvek nagy részét vászonra viszik, számomra miért jobb mégis könyvet olvasni, mint tévét nézni? Az olvasás olyan, mintha aktívan részt vennénk a történetben, elképzeljük a szereplőket, a tájakat, átlengi hangulata a szobánkat/napozóágyunkat legalább 5 méteres körben. 

És mi a legfantasztikusabb az egészben? Az, amit a nem olvasó ember el sem tud képzelni: az első pár percben látod a betűket, a sorokat és észrevétlenül, szépen lassan eltűnnek előled, fel sem fogod, mi történik, de nem a sorokat látod magad előtt, nem az egymás után pakolt betűket olvasod össze szavakká, hanem magas várak, sötét erdők, nagyvárosi forgatag, csendes patakok, egy padon ülő szerelmes pár,... jelenik meg előtted olyan élesen, mintha valóság lenne. Ez soha nem történik meg a tévé előtt, de a moziban sem. Ennek az élménynek olyan éles lenyomata marad az agyunkban, hogy hosszú évek múlva is fel tudjuk idézni egy-egy jó könyv hangulatát, ismét meg tud érinteni az atmoszférája - pedig lehet egyetlen mondatot nem tudnánk elmesélni a történetből. 

Ezt jelenti a jó könyv.

Karácsonyra....

 

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Látogatóim! 

Ezúton szeretnék Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyt kívánni. Remélem, hogy minden kívánságotok teljesül az új évben, lesz időtök a szépre, a jóra és főként Egymásra, mert ennél semmi sem fontosabb!
Virtuális puszi és ölelés Mindannyiótoknak!

Advent

Mindenkinek kellemes karácsonyvárást kívánok így advent 3. vasárnapján, ami a sok dolgozónak az egyetlen szabad nap is a héten. Ez egy olyan szép nap nálunk, amikor megszakításokkal ugyan, de egész nap örülhettünk a hóesésnek :)

A szerelemről....

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jókedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is. Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet. Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy luxushajóval. A szerelem megkérdezte:

"Gazdagság, el tudnál engem vinni ?" - "Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed."

Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte: - "Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?" - "Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni," - mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"

A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette. - "szomorúság, el tudnál engem vinni?" - "Oh, szerelem," - mondta a szomorúság "én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni." A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is hallotta, hogy a szerelem hívja őt. Hirtelen azt mondta egy hang:

"Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged." - egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak, az öreg elment.

A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást. - "Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?" " Az idő volt az." - mondta a tudás. "Az idő?" kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?" És a tudás erre azt felelte:

"Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a
SZERELEM !

Home sweet home

Sok-sok hét várakozás, a várakozást követő rengeteg munka után nagy örömünkre vasárnap beköltöztünk az új otthonunkba!!! Nagy az öröm, de még nagyobb a rendetlenség és a fejetlenség, amelyen mostmár megpróbálunk úrrá lenni valahogyan. Miminek tegnap készült el a háza, bár a tető még csak ideiglenes. Városi kutyusból sáros tanyasi kutya lett, felfedezi a kertet és a szomszéd kutyalakókat :) Közben persze minden nap várja, hogy mikor megyünk már haza és kérdezi, hogy mire való ez a felhajtás.
Mi pedig hol a kávét találjuk meg, hol a borotvát, így minden nap egyre jobb lesz :)